Earthdog Vadászkutya Iskola

Utánkereső kutya választása

Amikor elhatározzuk, hogy szükségünk van egy kutyára, hogy a sebzett vad ne vesszen el, felmerül a kérdés, hogy milyen fajtájú kutyát válasszunk. Sokan keresnek meg a kiskutya vagy növendék kutya vásárlása előtt, hogy mit ajánlok. Ha valakinek egy adott fajta valamiért nagyon tetszik, akkor nincs miről beszélni, mert a kutya vásárlás még mindig legtöbbször érzelem alapon dől el. De ha valaki a szerint szeretne választani egy fajtát, ami neki a legjobban megfelelne (tartási körülmények, a vadászterület jellege, leggyakrabban keresett vad, munka gyakorisága stb…) akkor ez az írás nyújthat a kezdő kutyásnak egy irányvonalat.
El kell döntenünk, hogy kölyökkutyát szeretnénk, és mi magunk szeretnénk felnevelni-kiképezni/bevezetni a vadászatba vagy inkább már egy növendék kutyát akarunk. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. A kölyökkutyánál át kell élnünk a kölyökkor minden negatívumát (szobatisztaság, védőoltások, fogváltás, megfelelő alapnevelés stb) de megvan az az előny, hogy ha mi neveljük, fel a kutyánkat -persze itt arról az ideális esetről beszélünk, amikor velünk nő fel a kölyök, szinte családtagként és nem egy kennelben sínylődve, napi pár percre, órára kiengedve- akkor össze tudunk már az elejétől szokni és jobban megismerjük egymást. Növendék kutyánál már túl vagyunk a kölyökkor negatívumain, de ugyanakkor az az idő is kimaradt, ami a kezdeti időszak szépsége. Azt azért ne felejtsük el, hogy ebben az esetben azt is jobban meg kell vizsgálnunk, hogy valaki miért ad el egy növendék kutyát. Lehet ennek teljesen prózai oka is (Megváltozott élethelyzet, idő hiánya vagy esetleg sok lett az illetőnek az adott kutya stb..,) de élnünk kell a gyanúperrel, hogy egy elrontott vagy gyenge képességű kutyától szeretne valaki megválni. Növendék kutyánál, de akár a kölyökkutya kiválasztásánál is érdemes szakember segítségét kérni, mert ez az esetleges plusz költség az idő folyamán kamatostul megtérül.
De térjünk vissza a fajta kiválasztásához. Amikor megkeresnek ezzel a kérdéssel, mielőtt fajtát ajánlanék, több sarkalatos kérdést fel szoktam tenni.
1: A leendő gazda, hivatásos vadász-e vagy sportvadász, milyen rendszerességgel vadászik
2: Mi az adott területen ahol a gazda vadászik a fő vad, amit keresni kell
3: Milyen az adott vadászterület jelleg (síkság, hegyvidék stb)
4: Szeretné-e magával vinni a kutyát a vadászatokra, felvinni lesre
5: Mennyi idős a leendő gazda

Ezek az alapkérdések már adnak egy irányt a fajtaválasztásnál. Sokan vérebet szeretnének, mert Ők keresnek a legjobban. Ez akár igaz is lehet, de nem minden esetben. Sokszor látunk arra példát, hogy egy véreb által feladott nyomot egy Tacskó vagy terrier megoldott. Meg nem is való mindenkinek a véreb. Ha valaki nem feltétlenül ragaszkodik hozzá, akkor csak abban az esetben szoktam mindenképpen vérebet ajánlani, ha valaki nagyvadas területen vadászik, lehetőleg hivatásos vadász, vagy előre láthatólag heti több alkalommal fog keresni magának, vagy akár a tagság többi tagjának is. De ha valaki csak havi 4-5 esetben vagy még kevesebbszer jut ki vadászni, és havonta csak egy-két vagy kéthavonta pár alkalommal kell utánkeresni, akkor semmiképpen nem vérebet javasolok. A vérebnek rendszeres munkát kell adni vagy rendszeresen mozgatni kell. Ha a rálövés után 1-3 órával szeretne valaki keresni (persze ha a körülmények ezt engedik) akkor sem véreb a megfelelő választás szerintem.
Vérebek esetében a három leggyakoribb választás a Hannoveri véreb, Bajorhegyi véreb és az Alpoktáji tacskókopó (korábban Alpesi tacskókopó). De előszeretettel használnak még Angol vérebet, bár Őket emberkeresésre tenyésztették és szelektálták. Hogy közülük melyiket választjuk, tényleg csak ízlés kérdése. A hannoveri erősebb testalkatú és a síkabb vidékekre lett kitenyésztve, míg a Bajor véreb és az Alpoktáji tacskókopó kisebb, filigránabb termetű melyeket a hegyvidéki terepre „terveztek”. De mivel itthon nincsenek olyan extrém tereptulajdonságok, szerintem mindegyik fajta megállja a helyét bármely tájegységünkön. Azt szem előtt kell viszont tartani, hogy minél nagyobb testű egy kutya annál nehezebben fog tudni mozogni a sűrűben és könnyebben meg tudja sérteni a sebzett vad.
Ha a fenti feltételek nem teljesülnek, akkor mindenképpen valamelyik kisebb testű kutyát szoktam javasolni. Ha fel szeretnénk vinni a lesre, akkor mindenképpen egy max. 10 kiló körüli kutya az ideális választás. Ha a leendő gazda idősebb vagy esetleg nehezebben mozog, akkor is mindenképpen a kisebb kutyában gondolkozzunk. A vérebek az utánkeresés specialistái. Ez tény. De a Tacskók, Terrierek pl az utánkeresésen kívül számos más vadászati módra is alkalmazhatók. Úgymint a cserkelés, bokrászás, vizzből vagy mezőn apportírozás. Nem ezeknek a specialistái, de képesek e munkákat is elvégezni. Tehát ha valaki ezekre is szeretné használni a kutyáját és nincs módja a különböző vadászati módokra külön kutyát tartani, akkor ez is választási szempont lehet.
A kistestű fajták esetében elég sok választásunk van. Nekem, mint tacskó tenyésztőnek az első választásom egy tacskó lenne. A tacskónál elég sok választásunk van, szám szerint kilenc, ugyanis ennyi fajta tacskó van.  De a kilenc fajta közül itthon és Európa szerte is a legnépszerűbbek és leggyakrabban használt a szálkásszőrű tacskó, különböző méret változatai. Ez nem azt jelenti, hogy a rövid vagy hosszú szőrűekkel nem lehetne utánkeresni, mert képességre lehetnek olyanok, mint a szálkásszőrűek, de ha csak a szőrtakarót nézzük, akkor is a szálkás a legideálisabb választás.
A másik kézenfekvő választás, ha valamelyik terriert választjunk. Itt nagyon sok választásunk van. A hosszúlábú terriereken át a rövidlábúakig mindenkinek a szerint, hogy melyik tetszik a legjobban. Ahogy a tacskónak is van hátránya, pl a rövid lába, mellyel a mély hóban nehezebben tud elmozogni a támadó sebzett elől, így a rövidlábú terrierek is ebben a „cipőben” járnak. De nézzünk pár fajtát, ami gyakran használnak: Jack russel terrier, Sealyham terrier, skót terrier, Cairn terrier stb...

 A leggyakrabban használt hosszúlábú terrier fajták, nem feltétlenül ebben a sorrendben a következők: Jagdterrier, Border terrier, Welsh terrier, Fox terrier rövid és drótos változata, Parson russel terrier. De a ritkább fajtákból is lehetnek kiváló vadászkutyák. Úgymint az Ír terrier, Airedale terrier, Lakeland terrier, Bedligton terrier, Soft coated weathen terrier, Patterdale terrier, Kerry blue terrier
A terrierek közül mindenki a vérmérsékletének megfelelő fajtát válasszon. Az én szívemhez a Border terrier áll a legközelebb. Kiváló munkaképességű és bírású, de e mellett egy nagyon jól „élhető” terrier, otthon szinte észrevétlen.
Ha végignézünk a többi vadászkutyafajtákon, akkor ideális választás lehet a kopók közül a leggyakrabban használt Erdélyi és szlovák kopó. De bizonyos szintig szinte az összes vadászkutyafajta megtanítható az utánkeresésre, habár nem ennek a vadászati módnak a specialistái. Személy szerint képeztem már Magyar, Német és Weimari vizslát különböző szőrváltozatokban, Angol Cocker spánielt, labrador retrievert, golden retrievert, Lajkát, Staffordshire terriert, Grand és Petit griffon vendéent, Basset houndot, Beaglet, Angol szettert, Wels springer spánielt.

Egy dolgot ne felejtsünk el. A vadászkutya nem egy ezköz a kezünkben hanem a vadásztársunk. Ennek megfelelően bánjunk velük. Eredményes munkát csak abban az esetben várhatunk a társunktól, ha megbecsüljük Őt a mindennapokban is. Ha mostoha körülmények között tartjuk őket és csak akkor vesszük elő Őket, amikor dzükség van rájuk, nem fognak megfelelően "működni". Folyamatosan együtt kell élnünk és lélegeznünk kutyánkkal, rendszeresen kell velük gyakorolni. Egy kutya kiképzése/tanítása sohasem fejeződik be.

Igény esetén szívesen segítek a leendő vadásztárs kiválasztásában.